Képzeljük el, hogy létezik egy olyan gép, ami férfivé változtat. Bele tudnál szeretni Natalia Oreiro-ba?
Azt hiszem, félnék tőle. Amikor egyedül éltem, mindig attól tartottam, hogy senkinek sem sikerül igazán megismernie.

Elégedett vagy önmagaddal? Tükröt törtél már össze valaha?
Sokszor éreztem kedvet hozzá kedvet, főleg tinédzser koromban, amikor tele voltam pattanással. Szerencsére mindez már a múlté.

Osztályozd magad egytől tízig!
Tizenkettő! Mindenem, amit látsz, az enyém, sosem végeztek rajtam plazstikai műtétet, és erre nagyon büszke vagyok. Nem vettek el, nem adtak hozzá semmit a testemhez. Érdekes a hátam formája, de úgy érzem a derekam a legellenállhatatlanabb  pontom.

Akad esetleg olyan testrészed, amit szívesen eltakarnál?
A kezeimet, pontosabban a körmeimet, nem szoktam ugyanis manikűröztetni.

Nincsenek rigolyáid?
Nem bírom elviselni, ha valaki rágózik, pláne nyitott szájjal, amikor beszélgetünk. Ne nevess ki, gyerekkorom óta rosszullét környékez a látványától.

Szoktál otthon televíziót nézni?
Keveset. Általában öt órát alszom, reggel hatkor kelek, Ricardo elvisz a forgatásra, és este, amikor ő is végez, megbeszéljük egymással a nap eseményeit. A Sos mi vida-t viszont, ha tehetjük, mindig megnézzük.

Igen? Együtt? A csókjeleneteket is?
Persze, nagyon hálás vagyok Ricardo-nak, amiért elfogadja a munkámat. Ha nem érek haza, felveszi nekem az aznapi részt, és később együtt újra lejátsszuk. Persze néhány csókjelenetnél csóválja a fejét, e tudja, hogy maximálisan megbízhat bennem. A sorozat után megvacsorázunk, és megtanulom a másnapi szövegemet. Ha akad még egy kis szabadidőm, meghallgatom a férjem új dalait vagy gitározni tanulok tőle.

Végzel valamilyen házimunkát?
Nem, szerencsére itt van nekem Blanca, aki azóta segít, amióta Buenos Aires-ben élek. Vasalás, varrás, főzés, ezek a dolgok engem nem érdekelnek. Bár megjegyzem: hétvégén én szoktam bevetni az ágyat!

Tegyük fel, hogy a színésznő Natalia nem létezik. Milyen lenne az életed, mit csinálnál?
Sosem gondoltam erre, talán divattervező lennék Uruguay-ban, vagy valahol Olaszországban. Azt hiszem, akkor is ugyanilyen boldog lennék, mert számomra az a fontos, hogy tudjam, azt teszem, ami nekem tetszik, és jól érezzem magam. Úgy gondolom, az ember boldogsága belülről fakad.